Lectori salutem!
Nem, nem felejtettem el még mindig a blogot, de a nyaram az ásatásokról szólt... :) Most még egy darabig a munkáról fog, majd pedig eljön az én időm... Tehát lesz átszerkesztés, néhány lap el lesz tüntetve, cserébe valószínűleg egy külön blogot csinálok a saját élményeimről (elég élénken élnek még bennem) - amit mostmár tényleg-tényleg megírok. Adok e-mail címet is, amin el lehet érni, ha... És össze leszünk kapcsolva a facebook oldallal is, hogy minél többen olvashassák. :)
Oh. És ha véletlenül eltűnne a blog és/vagy a facebook oldal, akkor egy kis türelmet kérek az újabb blog/oldal létrehozásáig!
És akkor egy friss élmény a nyárról. Mert ugye ásatás ezerrel. És ilyenkor eltűnődik az ember, hogy vajon kihez is érdemes ásni menni? Vajon milyen lesz az ásatásvezető? Van, hogy az ember már korábbról ismeri az illetőt, van, hogy utána érdeklődik, esetleg a levelezésből/telefonbeszélgetésből szűri le az ember, hogy hova is kerül, mit is várhat. (No persze, mindenki mindig és mindenhol kedves...) Erről írnék most egy kis (igaz) történetet:
Adott egy intézmény, benne két régésszel, mindkettőjüknek van saját ásatása. És milyenek is ezek a régészek? Első körben az intézményen belül ismerhetjük meg őket. És akkor lássuk - álnéven:
Ott van Julien király (háta mögött hívják így - Madagaszkárból az öntörvényű király), akit az intézményen belül mindenki rendesnek ismer meg. Kedvesen válaszol a kérdésekre, jófej, kicsit néha viccelődik is, mindent megköszön, mindenkivel szívesen beszélget.
Aztán ott van Dr. House (ugye aki ismeri, annak jó humorú, aki nem, annak bunkó), akiről mindenki tudja, hogy igen csípős a nyelve. Bárhol bármikor bárkiről elmondja a kendőzetlen véleményét (ez ugye nem egy megszokott/elfogadott dolog Magyarországon...).
És akkor nézzük meg, hogy milyen ez a két ember ásatásvezetőként:
Julien király, a jófej, vörösödő fejjel bárki fejét leordítja (szó szerint!) - legyen az az átlag ember vagy a liebling, nyelvével egyenesen a fenekében, legyen az lány vagy fiú, fiatal kezdő vagy elismert szakember. Nem von félre és beszéli meg az esetleges problémát - nyíltan a fejedre ordítja mások előtt (ezt bátran nevezhetjük alázásnak is). A viccet (szarkazmust, iróniát, cinizmust pláne) nem érti, sértésnek veszi. "Munkásai" inkább nem szólnak hozzá, mert nem tudják, hogy milyen hangulatban van, épp kinek a fejét szedi le.
Dr. House, a csípős nyelvű... Az ő ásatásán sírsz. Sírsz a röhögéstől. Az ásatás alatt egy hangos szó el nem hangzik. Bármi gondod vagy bajod van, nyugodtan szólhatsz neki. Ha ellősz egy poént, nemcsak röhög rajta, de jön a válasz (és már az egész csapat fetreng...). A hangulat remek, abszolút nem feszélyez a főnök jelenléte, mintha egy lenne a sok közül. Semmi parancsolgatás, mindenkinek a véleménye számít, mindent megbeszél a csapat.
Ezután a kérdés: TE kihez mennél ásni? A jófej Julien királyhoz vagy a bunkó Dr. House-hoz?
Azt hiszem, hogy többen rájöttetek már arra, hogy ki az egyikük. (Ráadásul tudjátok is, hogy pontosan miről beszélek, nemcsak a vakvilágba lövöm a dumámat.)
És hogy miért is kell ez? Hogy nehogy elfelejtse.
Múltkor megszámoltam, az alázásainak száma eléri a tízet. De engem jól neveltek, és nem maradok senkinek adósa. Sőt, kamatot is számolok rá. Nem leszek szűkmarkú, legyen 200%. Csak mint példaképem - szupi oldalt a profilképem is, hát nem? :)
