Élménybeszámoló

A blog ezen részében a saját élményeimet szeretném megosztani, mind a vár ásatásával, mind a szíriai utazásaimmal kapcsolatban.

A kezdetektől az elutazásig

Azt hiszem, a gyerekek javarészének az álma az, hogy régész legyen. Velem is így volt, és várható is volt, hogy így is marad, hisz tipikus Rák vagyok (az asztrológiát kicsit is ismerők ekkor szoktak felszisszenni, hogy uhhhh... :) http://www.jellemrajzok.com/horoszkop/rak.php). Csakhogy a sors a középiskolai történelem tanárnőm személyében közbeszólt, és jó darabig eltántorított a történelemtől, és vele együtt a régészettől is. Egy teljesen más világba kellett belecsöppennem ahhoz, hogy rájöjjek arra, mit is akarok.

Megkésve bár, de törve nem, beiratkoztam az egyetemre, és belevetettem magam az ókor tudományába. Ha az ókorosok az A osztály, akkor az arabosok voltak a B - és így talán már érthető is, hogy hogyan is kerültem Szíriába.

A kezdetek kezdetén még azt pletykálták, hogy értelemszerűen csak az arabosok előtt nyílt meg az út Margatba, majd kiderült, mehetnek mások is. Persze ezt pont egy nyári ásatási szezon után tudtam meg, szeptember elején, így már előre tudtam, hogy tavasszal jelentkezem a következő nyári ásatásra.

Mivel az arabosok nem csak engem fertőztek, így többen is összegyűltünk, akik mindenképpen ki akartak jutni. Közben pedig érkeztek az aggasztó hírek Szíriából. De van az a pont, hogy az embert ez már nem érdekli. Természetesen megkaptuk az eligazítást, felvilágosítást, így aki bevállalta az utazást (sokan nem!), már tudta, hogy mire számíthat kinn. Szabad volt mindenkinek a döntés, egyáltalán nem erőltették ránk a dolgot, sőt! Ásatás máskor is lesz, máskor is lehet menni, nem feltétlenül egy ilyen zűrzavaros időben. Engem mindösszesen annyira gondolkodtatott el, hogy biztos-ami-biztos alapon nem 8, hanem 5 hétre mentem.

Az elutazás előtt folyamatosan jöttek az információk, mit, mikor, hol és hogyan kell intézni, a Kálvin térnél büszkén feszítettem a Damaszkuszba szóló Malév (RIP) jeggyel a hátizsákomban, amit csak a vízumom kézhez kapása überelt.

Volt előtte egy csoporttalálkozó is, ahol már össze lehetett ismerkedni a volt - jelenlegi - leendő missziótagokkal. Sajnos nekem olyan helyen és legfőképpen olyan időpontban volt, hogy nem tudtam elmenni rá. Viszont volt egy vicces sztori: anyum bement a helyi általános iskolába ügyet intézni az igazgatónőhöz. Mivel kicsit várnia kellett, ezért beszédbe elegyedett az egyik volt tanárnőmmel, aki rákérdezett hogylétemre. Erre anyu persze rögtön elmesélte, hogy nincs ki a négy kerekem, hisz megyek Szíriába. Ez volt a hívószó, mert ekkor viharzott ki az igazgatónő, azzal a kérdéssel: "hova megy a lányod?" "Szíriába" "Az enyém is" "Egy vár ásatására" "Az enyém is" "Major Balázzsal" "Az enyém is" És döbbenten meredtek egymásra... :D Kiderült hogy leendő missziótársam a szomszédos faluból való, megkaptam a nevét, és megígérték az elérhetőségét is. Igen ám, de mikor mentem a vízumot intézni, mit ad Isten, pont vele találkoztam össze! :) (Ő amúgy nem szakmabeli, hanem egy minisztériumban dolgozik, és nagyon szereti a történelmet. - Azaz tényleg mindenki számára megvan a lehetőség a csatlakozásra!)

Tehát summa summarum: megvolt a kiutazás-visszautazás időpontja (ezt ki lehetett választani, hisz csoportosan utaztunk, nem egyéni akció keretein belül), a repjegy, a vízum. És egy este, 21 órakor elindultunk a reptér felé...

Az első nap

Ferihegyen megismerkedtem leendő munkatársaimmal is, azt hiszem ki is lógtunk kicsit a repülő szír utazóközönségéből. :) Leginkább fiatalokkal, egyetemistákkal utaztam.
Landolás után még hivatalos ügyeket kellett intézni, hisz nem olyan könnyű az átjutás. Papírokat töltöttünk ki, majd egyenként a pulthoz járultunk. Ezután megérkeztünk a fogadócsarnokba, ahol M.B. már várt minket. Még elintéztük apró-cseprő ügyeinket (mosdó, pénzváltás), majd hajnali 4 órakor elindultunk a szállás felé, kocsival, kisbusszal.
Odafele próbáltam gyönyörködni a tájban, de nem sikerült. Kopár, sivatagos homok mindenfele, a rá jellemző gyér növényzettel. Az épületek romosak, sőt, Damaszkuszból kifelé jövet mondhatni nyomortanya. Ekkor gondolkoztam el először azon, hogy "Uh, mire vállalkoztam én? Itt, 5 hetet?" Majd röpke 4-4,5 óra utazás után célhoz értünk. Először a fiúk szállására mentünk ("Sasfészek"), lepakolni. Ez Maracleában volt, egy kolostorban. (Itt csupán egyetlenegy dolgot szeretnék megjegyezni: tengerpart alig öt percre!) Innen már csak 10-15 perc Mrah, a központi bázis, a lányszállás, az ún. Tyúkól. Valójában két épületből állt a szállás, a tényleges Tyúkólból (étkező, 2x3 ágyas és 1x2 ágyas szoba, fürdő+wc, konyha), valamint a kb. 20 méterre egyenesen (lépcsőn fel :) ) lévő templom melléképületéből (4 szoba, 4 zuhany+wc kabin).
Megérkezésünk után a már ottlévőkkel bemutatkoztunk egymásnak, és mindenki ágyat keresett magának. Én egyetemi társaimmal kerültem egy szobába, a Tyúkólban. :) Sor került az első közös reggelire is, majd a kisbusszal felmentünk a 8 percre lévő várba. Itt M.B. végigvezetett mindenkit, információdömping. Megismertem azt a helyet, ami körül 5 hétig a világ forgott.

Folyt.köv.